Vissza

Katonai temetők

Katonai temetők

1914–1915-ben Kis-Lengyelországon végigsöpört a Nagy Háború, és véres aratást rendezett az osztrák-magyar és az orosz katonák között. A csatamezőkön elesett és a kórházakban meghalt katonák testét tábori tömegsírokban vagy ideiglenes temetőkben helyezték el. A közvélemény azonban szinte azonnal sürgetni kezdte, hogy az elesettek méltó nyughelyen pihenjenek és emlékük továbbélhessen.
Az újságok lapjai és külön publikációk latolgatták a katonatemetők létrehozásának és díszítésének kérdéseit. A terv az volt, hogy lehetőség szerint minden elesettet azonosítani kell, majd hősnek kijáró tisztelettel kell eltemetni, függetlenül attól, hogy a Monarchia katonájaként vagy az ellenség soraiban harcolt-e. A sírkertek rendeltetése az volt, hogy kifejezzék az áldozatok iránti hálát, és fenntartsák emlékezetüket. Hogy milyen komoly volt a katonatemetők létrehozásának terve, az akció mottójául választott bibliai idézet tanúskodhat: „Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld” (Kivonulás könyve [Mózes II. könyve] 3, 5).
1915 második felében az osztrák-magyar katonai vezetés rendezni kezdte a csaták színhelyét és felszámolta az ideiglenes tömegsírokat. Tevékenységének az aktuális fronthelyzet is kedvezett – ekkor történt, hogy a központi hatalmak Galícia jelentős részéről kiszorították a cári sereget. 1915. november 3.-án a bécsi Hadügyminisztérium külön erre a célra megalakította a Hadisírok Osztályát, amelynek területi egységei is létrejöttek, Nyugat-Galíciát például a Krakkói Hadisírok Osztálya látta el. Feladata az elesett katonák azonosítása, a holttestek exhumálása és gyűjtése, valamint a sírkertek megtervezése és felépítése volt.
Lejátszás Lejátszás

Kapcsolódó tartalmak