Vissza

Michalik Barlangjaként (Jama Michalika)

Michalik Barlangjaként (Jama Michalika)

A konzervatív és méltóságteljes városi polgárok életében a „szent művészetnél” nem kisebb szerepet játszott egy jóval kevésbé komoly, ám nem feltétlenül alacsonyabbrendű műfaj. A ma Michalik Barlangjaként (Jama Michalika) ismert híres krakkói kávéház és cukrászda rendszeresen mutatott be kabaréműsorokat, amelyeknek az egész krakkói művészvilág hódolt. A Floriańska utcai „Barlangot” 1895-ben nyitotta meg a Lembergből áttelepült Jan Apolinary Michalik. A kezdetben Lembergi Cukrászda (Cukiernia Lwowska) nevet viselő kávéház hamarosan az írók, színészek, festők és más művészek kedvelt találkozóhelyévé vált. Sötét, ablaktalan helyiségeiről kapta a „Barlang” nevet. Az éhenkórász művészek pedig fizetség fejében gyakran a falakat díszítették rajzaikkal vagy helyben improvizált szatirikus verseket írtak rájuk. Itt születtek az Ifjú Lengyelország eszméi, itt múlatta az időt az új művészeti áramlat legfőbb ideológusa, Stanisław Przybyszewski, de gyakran voltak a kávéház vendégei a költők: Lucjan Rydel és Kazimierz Przerwa-Tetmajer, valamint a festők: Stanisław Wyspiański, Włodzimierz Tetmajer, Józef Mehoffer, Leon Wyczółkowski és Jacek Malczewski is.

Nem sokkal később kezdte meg itt működését a Zöld Léggömb (Zielony Balonik) kabarészínház. Gúnyos versikéi és dalai nemcsak a krakkói nyárspolgárok maradiságát figurázták ki, hanem az „ifjú lengyel” irodalom dagályosságát és az alkotókról mint a „szent művészet” papjairól formált neoromantikus elképzeléseit is. A kávéházban politikai szatírákat is rendeztek, amelyek elsősorban a galíciai politikusokat vették tollhegyre. Számos szatíra szövegét – komoly foglalkozása ellenére – Tadeusz Boy-Żeleński írta, aki eredetileg orvos volt. Első ízben 1913-ban, Lembergben összegyűjtött és kiadott „Szavacskáival” (Słówka) óriási botrányt kavart. A Zöld Léggömb kabaré közben annyira népszerű lett, hogy a kávéházat új teremmel bővítették, amelyet Karol Frycz és Franciszek Mączyński tervezett szecessziós stílusban. Gyönyörű berendezése ma is megcsodálható.

Sajnos nem maradt fenn a krakkói „bohémek” körében szintén rendkívül népszerű másik kávéház, a Słowacki Színházzal szemben működő Paon. Itt is szívesen elüldögéltek a híres „ifjú lengyel” művészek, és külön erre a célra kifüggesztett vásznakon hagytak az utókorra szatirikus rajzokat vagy élcelődő verseket.
Lejátszás Lejátszás

Kapcsolódó tartalmak