Vissza

A keleti front Kis-Lengyelországban

A keleti front Kis-Lengyelországban

1914-ben Kis-Lengyelország az I. világháború keleti frontjának helyszínévé vált. Az orosz hadműveletek forgószélerejű támadással indultak, amelynek célja a császári és királyi hadsereg kettős átkarolása volt. A cári erők a 4. hadsereggel a Visztulától, a 8. hadsereggel pedig a Dnyesztertől vágták el az osztrák-magyar csapatokat, és Kelet-Galíciába kívánták beszorítani ellenségüket, hogy ott megadják neki a kegyelemdöfést. Hamarosan orosz kézbe került Kelet-Galícia jelentős része, a 3. császári és királyi hadsereg sikertelen műveletei pedig megpecsételték Lemberg sorsát. Przemyśl erődöt, az osztrák főhadiszállást bekerítették az orosz csapatok.
1914 novembere a galíciai fronton a legnagyobb orosz sikerek hónapja volt. Az orosz front ekkor két Krakkó környéki kisvárosig, Wolbromig és Słomnikiig terjedt ki, majd Brzeskótól és Újszandectől a Kárpátok felé haladt, ahol csak néhány pont állt ellen a cári haderőknek. November 11.-e körül, az új osztrák-német offenzíva megkezdése előtt az orosz seregek eljutottak legnyugatibb állásaikra: Galícia hatheted részét kezükben tartották, visszafoglalták majdnem az egész Királyi Lengyelországot, és már Németország határánál jártak. Kis-Lengyelország északi részén november 16-a és 19-e között zajlott le a krzywopłoty-i csata. Krakkótól északra a lengyel légiósoknak és az osztrák-magyar katonáknak sikerült feltartóztatniuk a nyugat felé tartó oroszokat.

A krakkói csatában az orosz seregek a később obeliszkkel megjelölt Kaim dombig jutottak, december 6.-án pedig a frontvonal már csak tíz km-re volt a főtértől. Ugyanezen a napon a két oldalról ostromolt erőd védői ellentámadásba lendültek, és kiszorították az ellenséget a város környékéről.

A krakkói csata feltartóztatta az orosz arcvonalat. Ausztria célja most az volt, hogy egyszer és mindenkorra megállítsa az „orosz gőzhengert”, amit 1914. december 2–12. között, a łapanówi és limanowai csatában, Krakkótól délre ért el. A csatasorozat végérvényesen megállította a galíciai orosz offenzívát.

Az I. Lengyel Légiósdandár a december 22–25.-ei łowczóweki csatában is kitüntette magát. Az összecsapás egy időre feltartóztatta a nyugat felé nyomuló orosz haderőket, ami lehetővé tette, hogy az osztrákok Tarnów – Gorlice vonalon kiépíthessék a frontot. Ez a frontvonal hónapokra mozdulatlan maradt, és a történelem során először vette fel a lövészárkokból, fedezékekből, tartalékos állásokból, futóárkokból stb. álló védelmi vonal formáját. Változás csak az 1915. május 2–5.-ei gorlicei áttörés után következett be. Ez volt az I. világháború egyik legfontosabb csatája, egyszersmind pedig az egyik legnagyobb európai frontáttörés is. A gorlicei csata után a császári erőknek végre sikerült keletre szorítani és visszavonulásra kényszeríteni az orosz seregeket.

1915 májusában a Visztula északi partján tartózkodó I. osztrák-magyar hadsereg üldözőbe vette a visszavonuló orosz csapatokat. Przemyśl és Lemberg visszahódítása után ez a támadás csaknem elsöpörte az orosz front déli vonulatát. A baranavicsi haditanácson, amelyen maga II. Miklós cár is részt vett, az a döntés született, hogy a Lengyel Királyság területének a lehető leghosszabb időre orosz kézen kell maradnia, és az északnyugati fronton folyó harcokra kell összpontosítani. Augusztus 5.-én azonban az oroszok arra kényszerültek, hogy elhagyják a bekerítéssel fenyegetett Varsót.

A tavaszi-nyári offenzíva eredményeképpen ilyenformán Galícia, a Kongresszusi Királyság, Litvánia és Kurland csaknem egésze – vagyis szinte a teljes történelmi Lengyelország – a központi hatalmak irányítása alá került.

Futott Front

Lejátszás Lejátszás